Nincs annál szubjektívebb átélés, mint a boldogság.
Mégis vannak közös emberi jellemzők, amelyek alapján bejósolhatjuk, milyen külső környezeti és belső lelki, sőt személyiségi, karakterbeli jellemzők megléte esetén tudunk saját kereteinken belül boldogságot érezni.
Az a sajátos viszonyulás, ahogyan felfogjuk, értelmezzük a velünk történteket és jelentést adunk ezeknek, továbbá a kapcsolati viselkedéskultúránk pozitív alapot képez. Ezek hiánya olyan, mintha érzékszervi fogyatékosok lennénk.
Negatív, pesszimista világszemlélet, kérőző rágódás hajlama, katasztrofizáló gondolkodás, önzés, irígység, akadékoskodás, a beleélő együttérzés hiánya hozza létre az örömtelen, reménytelen lelkiállapotot és boldogtalanságot. Az esélyek és veszélyek elemzése nyomán a kedvező változás lehetőségeivel foglalkozunk.
