Mély fájdalommal a szívünkben tudatjuk, hogy Palotás József hegedűművész, a Hírös Agóra fenntartásában működő Kecskeméti Szimfonikus Zenekar alapító tagja s meghatározó egyénisége, a mai napon hosszantartó betegség után örökre eltávozott.
Palotás József Kiskunfélegyházán született 1944. március 16-án. Zenei tanulmányait Tiszakécskén kezdte. 1958-ban a kecskeméti zeneiskolában Domján József növendéke lett, majd érettségi után a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolába, azután annak szaktanárképzőjébe járt. 1965. szeptember 1-jétől kinevezett tanárként már Kecskeméten tanított az Állami Zeneiskolában (amely később M. Bodon Pál nevét vette fel), 1974. augusztus 1-jétől nyugdíjazásáig, 2014. nyaráig az intézmény igazgatója volt. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak 1966 óta tagja, 1969-től a hangversenymestere. Kiemelkedő színvonalú nevelői és előadóművészi tevékenységéért számos elismerést vehetett át: Kecskemét Városért Oktatási Díj (1997), főtanácsosi cím (1997), Kodály Zoltán-díj (2002), Pilinszky János-díj (2003), Magyar Művészetoktatásért-plakett (2004), Az év zenekari művésze (2009), Bács-Kiskun Megyei Prima Díj (2012), Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat (2015).
Egész életét a zene szolgálatának szentelte. Intézményvezetőként, pedagógusként vagy épp a hegedű húrjain játszva mindig arra törekedett, hogy a muzsika embert nemesítő erejét minél többeknek átadja. Nyugdíjasként sem változott meg, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar koncertjein továbbra is fellépett és kedves mosollyal az arcán játszott s lélegzett együtt a zenekar fiatalabb művészeivel. A családja és az iskolatörténeti gyűjtőmunkák mellett - amit annyira szeretett - a zenekar volt számára a legfontosabb az életében. Az utolsó szívdobbanásáig éltette a zene szeretete és elhivatottsága a hegedülés iránt.
Ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott:
„ Mindazt, amit most teszek, azt szeretném még folytatni: az iskolatörténeti anyagok gyűjtését, a családfakutatást, a hangversenyekre járást. Emellett természetesen minél több időt szeretnék a családdal együtt tölteni, és ha az egészségem megengedi, jó lenne még néhány évig hegedülni is.”
Nyugodjon békében!
