A közönségcsalogató alapot persze az a tizenhat nagylemez adta, melyeket a Bon-Bon együttes az utóbbi három évtized során megjelentetett, és amelyekről a musicalben is felhangzanak az olyan fülbemászó, a magyar nyelvterületen túltás nélkül állíthatón szinte mindenki által ismert dalaik, mint a Valami Amerika – vagy éppen a „Nem vagyok James, nem vagyok Bond” kezdetű A sexepilem. S ezek mellett további nagy slágereik: Köszönöm, hogy vagy nekem, Holnaptól nem érdekel, Ez legyen a mi napunk, Megyek a Holdra, Futok a széllel, Te vagy, Érezd magad jól, Pia olimpia, Szabad a gazdag, Ki ez a nő, Válassz engem, vagy például a Számlák, TV, Szóda és persze a Haverok, buli, szamba.
Szolnoki Péter, Török Tamás és Duba Gábor mellett a musical színpadra állításában társalkotóként Szabó Máté rendező és Csörögi Márk koreográfus vett részt, létrehozva egy nagyon ötletes látványvilágú és végig dinamikus elődást.
Maga a történet egy könnyű vígjáték keretei között zajlik: adott egy háromtagú elképzelt sikeres zenekar a mában – melynek egymásól merőben eltérő habitusú tagjait a kecskeméti előadáson Monori Dominik, Szentmártoni Normann és Sánta László formálják meg. Körülöttük persze ott vannak a szerelmeket és konfliktusokat egyaránt a történetbe hozó lányok: Borovics Anna, Szűcs Enikő, Tatár Bianka, Radványi Fanni. Na és persze kontrasztnak és további romantikus szálként az idősebb – de még nem idős családot jelképező bulisan vagány nagynéni: Füredi Nikolett és a kortántsem zord apa: Bot Gábor.
Az alaphelyzet persze ebben a musicalben is ismerős: nők és férfiak, barátnők és barátok, esküvői készülődés, lánybúcsú-legénybúcsú, megcsalás és megcsalatás, meg sok félreértés – ami a végére mind rendeződik. Mindez egy könnyed, jó hangulatú előadásban, sok-sok ismerős slágerben elmesélve, végig zenével és táncjelenetekkel körül ölelve.
Mert ahogyan azt egy ilyen zenés musicaltől vártuk: a látvány mindvégig pazaran pezsgő volt! A helyszínt és a hangulatot középütt lépcsős, kétszintes színpadon - az eltolható mobil LED-falakon kiválóan kivitelezett, egységes színű grafikai megoldásokkal jelenítette meg az ötletes rendezés. Ezek között zajlott a cselekmény, és adták elő a Bon-Bon dalokat a végig kiválóan éneklő szereplők – meg a tizenkét táncos, akik közül többen prózai jelenetekben is szerepeltek ebben a mozgalmas, egész estés, két felvonásos, nagy közönségsikert aratott előadásban.
Komlós József
