Gőbölyös Luca fotóművész kiállítása
Életem több eddigi eseménye is megmutatta már, hogy számomra az emberi kapcsolatoknál nem létezik fontosabb. Most, mikor a vérszerinti családom gyakorlatilag a lányom és én vagyunk, a valódi kérdés a “hogyan tovább” maradt. Lehet-e, kell-e család nélkül élni? Ha nem, segíthet-e, ha magunk köré teremtünk egy népes, ideális, akár az AI által generált rokonságot?
Vajon van-e különbség a magunknak megkívánt és a létező emlékek között? Hogyan működnek a már kanonizálódott, vagy az éppen újonnan felmerülő stratégiák az emlékeink és a múltunk átélésével kapcsolatban.
Hogyan és miként emlékezünk?
Pótolható-e a hiány? Ha megfogalmazzuk, vizualizáljuk, vajon saját valóságunk részévé válhat-e egy óhajtott személy? Átléphet-e a virtuálisból a belső szféráinkba? Hitelessé válhat-e történetünk, ha fotografikusnak látszó képekkel próbáljuk igazolni?
Legújabb munkámban az ember teremtő akaratát, a világot felelőtlenül formáló tevékenységét, a fotografikus képbe vetett hitét, s annak a valósághoz való viszonyát járom körül, válaszokat keresve arra az egyre kínosabb kérdésre is, hogy milyenné válnak majd létezésünk keretei ebben az általunk kreált új valóságban.
A képeken látható emberek nem rokonaim, nem is léteznek egyáltalán. Én generáltattam őket a mesterséges intelligencia segítségével a saját magamról készített képeim alapján. Tehát mindannyian belőlem lettek. Ők a vágyott családom. A promtokban az ideális anyukámat, apukámat, testvéreimet, rokonaimat írtam le. Az arcomból így lettek ezek a hiányzó, vágyott arcok. (Gőbölyös Luca DLA habil)
A kiállítást megnyitja: Haris László, Balogh Rudolf-díjas magyar fotóművész, érdemes- és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja.
Megnyitó: Kamara terem, június 7. péntek 18.00 óra
Megtekinthető: június 30-ig 9 és 18 óra között az intézmény nyitvatartási idejében
-2a886d0307d30aa4577bd58a0690083d.png)