Hollósy Katalin zománcművész kiállítása
Megnyitó: 2025. február 13., csütörtök 17 óra
A kiállítást megnyitja: Turai Laura költő, esztéta
A kiállítás megtekinthető: 2025. március 1-ig, keddtől szombatig, 14-18 óra között
Teremtői tükröződések - zománcban
„Nagyon kevés embernek van lehetősége olyan közel férkőznie az isteni teremtés folyamatához, mint azoknak, akik az alaposan feltisztított fémet a ráhordott zománcanyagokkal az égető kemencébe helyezhetik.
A tervezésen túl közreműködői, sőt irányítói lehetnek a tűz segítségével az anyag, a szín, a halmazállapot, a felület megváltoztatásának. Az elérhető hatások igazi kincsesbányájában legtékozlóbban akkor válogathatnak, ha nemesfémekre vagy vörösrézre transzparens zománcokat olvasztanak.
Meggyőződésem, hogy az előzőekből következően az alkotót nagyobb felelősség terheli mondandója, a mű témájának megválasztásakor. A zománcozásnál használt anyagok és technikák sokkal nehezebben születnek meg, sokkal több alázatot, kitartást, ismeretet igényelnek, mint általában a többi képzőművészeti műfajban alkalmazottak, s élettartamuk is jelentősen hosszabb. Éppen ezért nem válhatnak a fogyasztói társadalom szemétdombjának alkotóelemeivé, nem szolgálhatnak aktuálisan divatos, de kérész életű műfajokat sem.
Jómagam a képzőművészet és iparművészet fúziójára teszek kísérletet évtizedek óta. Olyan alkotásokkal próbálkozom, amik túlmutatnak a kísérlet és a dekoráció kategóriáján, a szemlélőt kiemelik a hétköznapiság állapotából. Számtalan réteg képzésével, égetések közötti visszacsiszolásával, a transzparens anyagokon átjutó fény visszaverődésének felhasználásával, az opak felületekkel való szembeállításával, egyensúlyba hozásával igyekszem az alkotóban (vagyis bennem) lévő gondolatok, érzelmek tükrözésére. Köztük és általuk utólag is visszatalálok azokhoz az értékekhez, amik javarészt szüleim és szülőfalum (Nemesnádudvar) kultúrájának köszönhetően nagyon mélyen belém ivódtak. Abban bizakodom, ha csak kis időre is, de általuk a lélek ünnep utáni vágyódása előcsalogatódik, mások számára is érzékelhetővé válik.
Emléket szeretnék állítani mindannak, amiben életem során teljes lényemmel, valómmal hinni és bízni tudtam, ami időről időre elhozta számomra a katarzist és a reményt.”
/Hollósy Katalin/
