– Táncművészként, koreográfusként és rendezőként már az intézményvezetői időszakát megelőzően is jelentős szakmai pályát épített fel. Mindez mit adott ahhoz a vezetőhöz, akivé később vált?
– A pályám különböző szakaszai nem lezárt fejezetekként követik egymást, inkább egymásra épülő tapasztalatok. A táncművészet fegyelmet, érzékenységet és kitartást adott. A koreográfusi munka megtanított arra, hogyan kell egy összetett gondolatot emberekkel, térrel, zenével és idővel egységbe helyezni. A független társulati létből megtanultam, milyen az, amikor az alkotói elképzelés mellett felelősséget kell vállalni a működés minden gyakorlati feltételéért. Fesztiváligazgatóként elsajátítottam a közönségközpontú gondolkodásmódot. A kőszínházi közeg pedig megmutatta, hogyan illeszkedhet egy autonóm művészeti terület egy nagyobb intézményi rendszerbe. Vezetőként ma is sokat támaszkodom ezekre a tapasztalatokra. A művészeti és tartalmi irányítás trendkövető, stratégiai szemlélettel vált a jelenemmé. Meggyőződésem, hogy a tehetség önmagában kevés, ha nincs mögötte következetes munka. Az alkotási folyamatokban sem elég a jó ötlet. Érzékelni kell az egész kontextust, a ritmust, a szereplők képességeit, az időzítést és azt is, hogy mikor kell határozottan dönteni, illetve mikor kell teret adni másoknak. Egy szervezet működése sok szempontból hasonló. A művészet megtanított látni, a vezetés pedig felelősséget vállalni azért, amit látok.
– Öt éve vezeti a kecskeméti Hírös Agórát, ahol ez idő alatt látványos tartalmi, szervezeti és arculati megújulás indult el. Hogyan lehet úgy változtatni, hogy közben ne vesszenek el az értékek?
– A Hírös Agóra egy nagy múltú, sokféle hagyománnyal és közösséggel rendelkező intézmény. Minden egyes időszakának megvoltak a kiemelkedő eredményei és sikerei. Jelenlétemmel az aktuális kihívásokra, a korszerűsítésekre tevődött a hangsúly. Vezetőként arra törekedtem, hogy lépést tartsunk a virtuális világ kihívásaival, miközben megteremtjük saját, egyedi arculatunkat. Először meg akartam érteni az intézményt. Figyeltem arra, milyen tudás, emberi teljesítmény van jelen. Ugyanakkor azt is fel kellett ismernem, hol nélkülözhetetlen a változás, változtatás. Csak ezután tudtam felelősen eldönteni, mi az, amit meg kell őrizni, mit kell megerősíteni, és hol van szükség új irányokra. Annak feltárása érdekelt, hogy hogyan tehetők a meglévő értékek a mai módon láthatóvá és működőképessé, milyen eszközök keltik fel a jelenkor emberének kíváncsiságát. A Hírös Agórában nagyon sok szakmai tudás, közösségi tapasztalat halmozódott fel. Ehhez kellett korszerűbb működési modelleket, tudatosabb kommunikációt, új együttműködéseket és világosabb stratégiai irányokat kapcsolni. Munkatársaimmal együtt, egyidőben foglalkoztunk a tartalommal, a szervezeti struktúrával, a kommunikációval, az infrastruktúrával és a közönségkapcsolatokkal. Mindvégig az emberekben, az együtt gondolkodásban és a közösen felépített értékekben hittem, és nem a falakat, hanem az ajtókat kerestem.
– Az Agóra évértékelőjében szerepel, hogy 2025-ben több mint ötezer eseményt, havi átlagban mintegy négyszázhúsz programot szerveztek, és közel hétszázezer látogató érkezett rendezvényeikre. Hogyan lehet ekkora mennyiség mellett megőrizni a szakmai minőséget és az intézmény emberi léptékét?
– Arra törekszünk, hogy egyszerre legyünk jelen a mindennapi közművelődésben, a helyi közösségek életében, a társadalmi felelősségvállalásban, a nagyobb művészeti és városi események létrehozásában. Ehhez rengeteg szervezési, műszaki munka, egyeztetés, kommunikáció, gazdasági előkészítés és emberi figyelem szükséges. A számok fontos visszajelzést adnak, megmutatják, hogy milyen mértékben érjük el a célközönségünket. Ugyanakkor az ötezer esemény vagy a hétszázezer látogató pusztán csak adat lenne, ha nem társulna hozzá szakmai tartalom és valódi közösségi hatás. Az eredményeink azt igazolják, hogy a feladatellátásunkhoz mérten viszonylag kis létszámú, elkötelezett, tehetséges és kivételesen terhelhető csapatunk tud és akar is kiváló teljesítményt nyújtani. Az is látható, hogy hosszú távon csak azok találják meg a helyüket a közösségünkben, akik hivatásként tekintenek a feladataikra.
– A Tavaszi Fesztivál, a Hírös Hét, a Kodály Művészeti Fesztivál, valamint a Téli Csodaország és Kecskeméti Advent ma már nemcsak városi rendezvények, hanem Kecskemét kulturális arculatának meghatározó elemei. Szeptembertől májusig a kulturális központban és telephelyein folyik a szakmai munka, a nyári hónapokban pedig aktív szabadtéri fesztiválszervezőként is jelen vannak a városban. Milyen szerepe lehet egy vidéki kulturális intézménynek a település identitásának és kulturális vonzerejének alakításában?
– A vidéki kulturális működésnek egészen sajátos felelőssége és ereje van. Kecskemét esetében különösen erős hagyományokra, művészeti műhelyekre és alkotó közösségekre lehet építeni. Az Agóra nem csupán egy szűkebb művészeti közeghez kapcsolódik, hanem sokféle társadalmi csoporttal, generációval és helyi közösséggel áll közvetlen kapcsolatban. Egy fesztivál, egy kisközösségi program, egy gyermekfoglalkozás, egy amatőr műhely megmutatkozása, vagy egy kortárs művészeti esemény ugyanannak a kulturális szövetnek a része. A mi feladatunk az, hogy ezeket a hagyományokat ne csak megőrizzük, hanem mai összefüggésekben is láthatóvá tegyük. A kulturális turizmus erősödése fontos eredmény, de számomra legalább ennyire lényeges, hogy a kecskemétiek sajátjuknak érezzék az eseményeket. Meggyőződésem, hogy ki kell lépnünk a város tereibe, és meg kell találnunk azokat a formákat, amelyekben a kultúra természetes módon válik a mindennapi élet részévé. Egy korszerű kulturális intézménynek saját kapcsolatrendszere, közösségi felelőssége és innovációs lehetősége van, így többféle „bejáratot” kell kínálnia a kultúrához.
– A Hírös Agóra egyik legnagyobb saját produkciója a Diótörő, három év alatt harminchárom teltházas előadás és több mint tizennyolcezer néző. Tekinthető-e ez az ön által képviselt kulturális modell egyik példájának?
– Több sikeres intézményi modellt, saját fejlesztésű programot is említhetnék, mint például az Akadémikusok a Hírös Agórában, a HA Esték a Díszudvarban, a HAOVI Mozi, a HADESIGN vagy a Hírös Agórához kötődő diákszínjátszókból alakult új független színházi műhelyünk, az ETAP Színházi Társulás. A Diótörő-produkcióban valóban minden összefonódik. A Diótörő a hivatásos előadó-művészetet kapcsolja össze az amatőr alkotó- és előadóművészettel, miközben teret ad a tehetséggondozásnak. Közös alkotói folyamatba vonja be az intézmény belső egységeit, a különféle generációkat és közösségeket. A kultúra területei az intézményi rendszerben gyakran külön kategóriákba kerülnek, az emberek életében azonban nem. Ma már még világosabban látom, hogy a kultúra jövője nem a szakterületek elszigeteltségében, hanem az együttműködésében rejlik. Számomra az a legfontosabb, hogy sikerült valódi találkozásokat teremteni, ahol a professzionális előadó-művészet és a közművelődés kölcsönösen erősíti egymást.
– Az elmúlt években a tartalmi megújulás mellett az intézmény arculata és több kulturális tere is átalakult. Fejlődött a színházterem, a Tükörterem, az Ifjúsági Otthon, a Hetényegyházi Közösségi Ház és a Parádi tábor, miközben a fenntarthatóság, az energiahatékonyság és a digitális működés is egyre hangsúlyosabbá vált. Alkotóként hogyan tekint egy intézményi térre?
– Mindig érzékenyen viszonyulok a térhez, hiszen hatással van arra, hogyan viselkedünk, hogyan találkozunk egymással és milyen élményt viszünk magunkkal. Egy kulturális intézménynek nemcsak funkcionálisan kell működnie, hanem jelenlétre kell hívnia az embert, egyszerre kell működőképesnek, befogadónak és inspirálónak lennie. Nem feltétlenül a látványosság a legfontosabb, hanem az, hogy legyen benne gondolat, arány és figyelem. Ezért is tekintem fontosnak a fejlesztéseknél a komfort, az energiahatékonyság és a fenntartható működés mellett a felhasználói élmény biztosítását.
– A fenntarthatóság is kiemelt figyelmet kap az intézmény működésében.
– Valóban. A fenntarthatóságot nem csupán energiafelhasználási kérdésnek tekintem, hanem az anyagi, környezeti és emberi erőforrásokkal való felelős gazdálkodásnak. Olyan rendszer kiépítésén dolgozunk, amely nemcsak látványos eredményeket hoz, hanem hosszú távon is működőképes.
– Vezetőként magas szakmai elvárásokat képvisel, ugyanakkor gyakran beszél arról, mennyire fontos számára a tehetséges, jóindulatú és inspiráló közeg. Milyen emberekkel szeret együtt dolgozni?
– Ha hatékony munkáról van szó, akkor profikkal. Olyanokkal, akik igényesen gondolkodnak, a megoldást keresik és nem félnek a felelősségtől, mert magabiztos tudással rendelkeznek. Van saját véleményük, mernek kezdeményezni, és a tudásukat nem egymás ellenében használják. Nagyon szeretem a tehetséges embereket, mert inspirálnak, tovább gondolkodásra késztetnek, és képesek új irányokat megmutatni. De a tehetség mellett számomra legalább ennyire fontos a jóindulat. Ezt sokszor alábecsüljük, pedig a jóindulat nem naivitás és nem gyengeség. Annak a képessége, hogy a másik emberben ne riválist, hanem a lehetséges alkotótársat lássuk. Ahol ez jelen van, ott sokkal bátrabban lehet kérdezni, hibázni és fejlődni.
– Egy aktív, többféle és összetett feladatot ellátó vezetőnek konfliktusokkal, elvárásokkal és nyilvános helyzetekkel is meg kell küzdenie. Hogyan kezeli az ilyen típusú nehézségeket?
– Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy minden nehézség könnyen lepereg rólam. Nem így van. Vannak helyzetek, amelyek letörnek, elfárasztanak, megérintenek vagy hosszabb ideig foglalkoztatnak. A felelősség nemcsak lehetőség, hanem súly is. A táncművészetből hozom azt a belső fegyelmet, amely segít, hogy a nehéz időszakokban is tovább tudjak dolgozni. Egy táncos hamar megtanulja, hogy a fáradtság vagy a fájdalom nem mindig azt jelenti, hogy meg kell állni. Néha azt jelzi, hogy éppen átlépünk egy addigi határt. Persze vezetőként azt is meg kellett tanulnom, hogy nem minden terhet kell csendben elviselni, és nem minden helyzet oldható meg pusztán akaraterővel. A legfontosabb megtartó erőt az értékes emberi kapcsolatok adják. A családom, a barátaim, azok a kollégák és alkotótársak, akikkel valódi bizalom van közöttünk.
– Kulturális vezetőként hogyan viszonyul a közösségi média különböző felületeihez, ahol gyakran elmosódnak a szakmai vita, a kritika és a személyes bántás határai?
– A digitális jelenlétnek jelentős szerepe van a Hírös Agóra kommunikációjában is. Ugyanakkor meg kell tanulnunk értelmezni a digitális tér sajátos működését, hogyan, mire és miként használjuk azt. Nem minden kritika támadás, és nem minden támadó mondat mögött van valódi bátorság. A digitális tér könnyen megteremti a következmények nélküli megszólalás lehetőségét. Egy kommentben könnyű végleges ítéletet mondani, egy személyes beszélgetésben viszont szembesülünk azzal, hogy a valóság általában összetettebb. A bátorságot én az élő és személyes kapcsolatokban keresem. Abban, amikor valaki képes odalépni a másikhoz, képes kérdezni, meghallgatni, vitatkozni és vállalni a saját álláspontját. Ezek a találkozások adják vissza az ember belső iránytűjét, mert ott a másik már nem egy profil vagy egy vélemény, hanem teljes személyiség. Egy kulturális intézmény egyik feladata éppen az is lehet, hogy megőrizze és újratanítsa a valódi párbeszéd képességét.
– Az elmúlt öt év eredményei alapján tovább erősödött a Hírös Agóra regionális és országos kulturális szerepe. Milyen irányban szeretne továbbfejleszteni?
– Az elmúlt öt évben sikerült megerősíteni az intézmény pozícióját, bővíteni a korszerű kulturális szolgáltatásokat, fejleszteni a tereket és olyan kapcsolatokat létrehozni, amelyek országos szinten is láthatóvá tették a munkánkat. A következő szakaszban ezt a fejlődést stabil és fenntartható szervezeti háttérrel kell megerősíteni. A működési volumen jelentősen megnőtt, ezért a humán kapacitások bővítése már nem kényelmi kérdés, hanem stratégiai szükségszerűség. A fejlődés akkor stabil, ha szolgálja az intézmény és a benne dolgozók hosszú távú egyensúlyát. Fontosnak tartom a professzionális művészet és a közművelődés további közelítését, a fiatal generációk megszólítását, a közönségfejlesztést, a digitális és fizikai jelenlét összehangolását, valamint a vidéki kulturális intézmények közötti tudásmegosztást. A kultúrafogyasztási szokások gyorsan változnak, de nem szeretnék pusztán követni minden új jelenséget. Saját válaszokat és kezdeményezéseket kell adnunk. Nem kész megoldásokban, hanem a kreatív ötletekben, az együtt gondolkodásban és a közösen felépített értékekben hiszek. Egy intézmény akkor marad élő, ha képes tanulni, kérdezni és időről időre újra gondolni önmagát anélkül, hogy elveszítené azt, amiért létrejött.
– Mit jelent Önnek Kecskemét?
– Kecskemét számomra sokkal több, mint egy város, ahol dolgozom. Olyan szellemi és művészeti közeg, amelynek különleges kulturális karaktere van. Természetesen elsőként Kodály Zoltán és Katona József öröksége a meghatározó. Sok jelentős kulturális intézmény, kiemelkedő művészeti műhely, jelentős művészek, rangos nemzetközi gyűjtemény és alkotóközösség működik egymás mellett. A város kulturális identitását egyszerre formálja a múlt öröksége és a jelen alkotóereje. Ez a kettő együtt adja azt a sajátos kulturális karizmát, amelyet szerintem országosan is sokan ismernek és tisztelnek. A kulturális élet ma már nemcsak helyi jelentőségű, hanem számos országos és nemzetközi kapcsolódási ponttal rendelkezik. Hiszem, hogy a hálózatokban való gondolkodás a jövő egyik legfontosabb erőforrása. Számomra nagy ajándék, hogy azok közül a kiváló alkotók, intézményvezetők és művészek közül, akik ezt a várost formálják, sokakat nemcsak szakmai partnerként, hanem barátként is tisztelhetek.
– A színházban működő Kecskemét City Balett immár több mint egy évtizede része a város kulturális életének, és mára önálló művészeti karaktert alakított ki. Mit jelent önnek ez a társulat?
– A Kecskemét City Balett különösen közel áll a szívemhez, ezért nehezen is nevezem munkának. Nemcsak azért, mert a gyermekünkkel egyidős és így az életemben is egészen személyes időszámítást jelent, hanem azért is, mert egy magas minőségben dolgozó, összetartó alkotói közösség, amelyet rengeteg közös érték tart össze, ahol a szakmai igényesség, a személyes kötődés egymást erősíti. Az elmúlt évek során sajátos művészeti nyelv alakult ki közöttünk. Ez részben az én alkotói világomból, részben a táncművészek személyiségéből, karizmájából és színpadi jelenlétéből született meg. Talán ezt szeretem benne a legjobban, hogy nem pusztán előadásokat hozunk létre, hanem egy felismerhető gondolkodásmódot és színházi minőséget képviselünk. Nagyon fontos számomra az is, hogy Kecskeméten sokan megszerették a táncművészetet ezen a társulaton keresztül. Olyan nézők is közel kerültek ehhez a művészeti ághoz, akik korábban talán ritkábban találkoztak vele. Ez különleges visszaigazolás, mert azt mutatja, hogy kialakult egy valódi kapcsolat a társulat és a város között.
– A Kecskemét City Balett a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház nemzeti minősítésének elnyerésében is hangsúlyos szerepet játszott.
– Amikor elindult a Kecskemét City Balett, a tánctagozati formájában, azt reméltem, hogy egyszer meghatározó művészeti értéket képviselhet a városban. Pár évvel ezelőtt döntöttek arról, hogy a balettet hivatalosan is a helyi kulturális értékek közé emelik. Ma külön büszkeséggel tölt el, hogy a társulat szakmai munkája a színház nemzeti minősítésének elnyerésében is hangsúlyos szerepet játszott. Ez számomra nem egyetlen eredmény, hanem annak a bizonyítéka, hogy hosszú távon, következetesen építkezve valóban lehet maradandó értéket létrehozni.
– Alkotóként és vezetőként is hosszú távú folyamatokban gondolkodik. Mi az a személyes mérce, amelyhez újra és újra visszatér?
– Az, hogy amit létrehozunk, képvisel-e értéket mások számára. A művészetben a valódi találkozást keresem, azt a pillanatot, amikor a színpadon létrejövő gondolat a néző személyes élményévé válik. Vezetőként pedig azt, hogyan válhat egy intézmény olyan hellyé, ahol az emberek nem egyszerűen szolgáltatást kapnak, hanem részeseivé válnak valaminek. Talán ez köti össze leginkább a pályám különböző területeit. A színpadon történeteket és világokat építek, vezetőként pedig olyan feltételek megteremtésére törekszem, amelyek segítik az emberek, művészek és közösségek kibontakozását.
Forrás: https://papageno.hu/tanc/2026/08/barta-dora-interju-hiros-agora/
