A változás bátorsága és az önazonosság ereje
Interjú Barta Dórával, a Kecskeméti Hírös Agóra és a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek ügyvezetőjével, a Kecskemét City Balett művészeti vezetőjével
Amikor előadásokat, különböző tematikájú programokat és közös élményeket adó fesztiválokat látunk, ritkán gondolunk arra a munkára, amely mindezt létrehozza, összetartja, és újra meg újra életre hívja. Pedig egy város kulturális élete nem magától formálódik. Értékteremtő gondolatok, figyelem, szervezőerő, kitartás és koncentrált emberi jelenlét kell hozzá nap mint nap.
Barta Dóra elmúlt tizenkét éve egy következetes kultúraépítés története Kecskeméten. Annak a munkának a története, amelyből értékek születtek, közösségek erősödtek meg, kezdeményezések kaptak új lendületet, és amelynek tétje ma is az, hogy a kultúra valóban fontos része maradjon a város életének.
• Amikor tizenkét éve Kecskemétre érkeztél, mi volt az az új irány, amelyről rögtön tudtad, hogy nemcsak elindítani szeretnéd, hanem hosszú távon építeni is?
Elsőrendű cél volt a professzionális táncművészet meghonosítása és következetes építése a kőszínházi struktúrába illesztve. Mindig is inspirált, hogyan lehet egy művészeti ágat bevezetni, felépíteni, és a közönség számára is láthatóvá, felismerhetővé tenni egy városban, ahol az addig kevésbé volt jelen. Nemcsak azt tűztem ki célul, hogy létrejöjjön egy új művészeti jelenlét, hanem azt is, hogy legyen hosszú élete, magas minősége, beazonosítható arculata, felismerhető karaktere.
• Ha végignézel ezen az időszakon, melyek azok a kezdeményezések, művészeti folyamatok, amelyekről azt mondhatod, hogy létrejöttek, megerősödtek, és nyomot hagytak a városban?
Elsőként a Kecskemét City Balettet sorolnám ide. A balett önálló táncszínházi jelenléte mellett ugyanilyen súllyal kapcsolom hozzá a színházon belüli zenés-táncos előadások minőségének igen jelentős emelkedését is. Kecskeméti tevékenységem révén közel 40 önálló táncszínházi rendezés-koreográfia, illetve alkalmazott koreográfusi munka valósult már meg a színház zenés-táncos produkcióiban a Négy évszaktól vagy Mozart: Requiemjétől kezdve a Rómeó és Júlián, az Anna Kareninán és a Traviatán át, a Chicagóig vagy a Csárdáskirálynőig.
A Hírös Agóra brandváltását szintén nagyon fontosnak érzem. Számomra ez nem egyszerű arculati kérdést jelentett, hanem egy általános intézményi megújulás részének tekintettem. Mindig fontosnak tartottam, hogyan határozza meg önmagát egy kulturális intézmény, milyen a karaktere, a filozófiája és a nyelve, és mindez hogyan válik a közönség számára is felismerhetővé.
Ide kapcsolódik a jelentősen korszerűsített programstruktúra is. Fontos kiemelni, hogy a Hírös Agórán belül teljesen új fesztivál brandek születtek, ezt leginkább a nagyon sikeres Street Food Street Art és Borsétány, illetve a Téli Fesztivál mutatja meg. Több olyan kezdeményezést is sikerült létrehozni és hagyománnyá emelni, – az Atmoszféra koncertek, a Ha Zöldfal, a Ha Design vagy éppen a Ha Ovi Mozi – amelynek az ötlete hozzám kapcsolódik.
Ugyanez igaz egyes kulturális helyszínek elnevezésére is, ilyen például a nemrégiben megnyitott Kenter vagy a KultKaszinó.
A Katona József Emlékház tartalmi megújulását és az új állandó kiállítás menedzselését, megvalósítását is ide sorolom.
A művészeti kooperációk területén szintén elindult egy kifejezetten progresszív folyamat.
Olyan csúcsintézményekkel alakultak ki gyümölcsöző és sok színvonalas program létrehozását lehetővé tévő stratégiai együttműködések, mint például a Magyar Művészeti Akadémia, melynek köszönhetően a Hírös Agóra felkerült egy olyan képzőművészeti térképre is, ahol korábban nem volt jelen.
Számos olyan szervezetfejlesztést vittem végig, terveztem meg, melynek nyomvonalán racionálisabb, gazdaságosabb és szakmailag koncentráltabb munka folyik már.
• Mi minden kell ahhoz a háttérben, hogy egy város kulturális élete jól és fenntarthatóan működjön?
A város ismerete mindenképpen. Az a képesség, hogy valaki túl tudjon látni a közhelyeken, és felismerje a valóságot. Ehhez kell egy világos koncepció, rövid, közép és hosszú távú gondolkodás, a terület széles körű ismerete és a megváltozott kulturális fogyasztási szokások felismerése is. Ugyanilyen fontos az az országosan is releváns kapcsolati tőke, amellyel a kívánt célok elérhetővé válnak. Ma már a korszerűség is elengedhetetlen, hogy egy intézmény vagy egy kulturális közeg képes legyen kapcsolódni az aktuális trendekhez, és megfelelő formát találjon rájuk. Ide sorolnám a rezilienciát is. Számomra ez ma már megkerülhetetlen az intézményvezetésben, a tervezésben és a fenntarthatóságban egyaránt.
• Volt-e olyan kezdeményezés, amelynek nem a létrehozása, hanem a hosszú távú életben tartása jelentette számodra a legnagyobb kihívást?
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a balett rendkívül hamar kinőtte magát, olyan gyors sikert ért el, és a nézőszám pedig olyan jelentősen emelkedett, hogy az további lépéseket kívánt, viszont bizonyos korlátok nem adtak további teret. Nagyon rövid idő alatt új helyzetekkel kellett szembenéznem. Megjelentek a turnék lehetőségei, a nagyobb ívű önállósodás távlatai, és közben meg kellett találni azt az egyensúlyt, amely az eredeti elképzelést és ezt a dinamikus fejlődést összhangban tudja tartani.
A másik ilyen terület a Hírös Agórán belül kialakított megújult intézményi rendszer hosszú távú működtetése, életben tartása, kifuttatása, és minden elemének a maga előnyére fordítása. Komoly kihívást jelentett a változási folyamat végigvitele, és a változtatások láthatóvá tétele. Hiszen az Agóra már nemcsak egy épületet vagy programok sokaságát képviseli, hanem emberi erőforrást is.
• Milyen értékekhez ragaszkodtál az elmúlt tizenkét évben akkor is, amikor ez nehezebb utat jelentett?
A magas minőséghez mindig. A legjobbra törekvés számomra alapállás, amit egy mély hivatástudat tart meg bennem akkor is, amikor a nehezebb utat kell választanom. Mélyen tisztelem a tudást, nagyra tartom a szakértelmet, és leginkább akkor érzem jól magam, ha mindez erős csapatban tud összeadódni.
• Mi jellemzi a döntéseidet emberi és szakmai helyzetekben?
Számomra minden döntésnek súlya van. Alapvetően bizalommal és nyitottsággal fordulok emberekhez és helyzetekhez. Amíg a szándékokat tisztának érzem, nyitottan működöm, azonban amikor ez a bizalom megbillen, a döntéseim is más hangsúlyt kapnak.
• Miért tartod fontosnak, hogy ne csak programok jöjjenek létre, hanem valódi szellemi és emberi kapcsolódások is?
Mindig az egyéni értékből indulok ki. Ha ezek tudatosan összeérnek, abból olyan szövetségek születhetnek, amelyek túlmutatnak önmagukon. Hiszek abban, hogy a társadalmunknak szüksége van olyan közösségekre, ahol az emberek pozitív értelemben tudnak egymásra hatni, és ahol egy gondolati vagy szellemi találkozás valódi nyomot hagyhat.
• Mi adja ennek a közegnek az alapját?
A tudás, a tapasztalat és azok a klasszikus értékek, amelyek miatt valakit tisztelünk, amelyek össze tudják kötni az embereket a családon és a munkahelyen túl is. Én ennek megteremtésében inkább mediátori szerepet érzek, nem főszerepet. Annak a lehetőségét keresem, hogyan lehet találkozásokat segíteni, teret nyitni a tudástranszferre, a gondolati kapcsolódásra, akár barátságok születésére is. Talán ezért is áll hozzám ennyire közel egyfajta „lelki Agóra” megteremtése.
• Az elmúlt tizenkét évben változott-e a kultúrához való viszonyod?
Igen, nagyon is. Ami korábban inkább a színházművészethez és az előadóművészethez kötött, az mára egy jóval tágabb közeg felé nyílt meg. A tapasztalatom is sokkal összetettebb lett ez idő alatt. A professzionális művészeti területen kívül számos amatőr, önszerveződő tevékenységhez, területhez kerültem közelebb, részben kíváncsiságból, részben azért, mert vezetőként azt gondolom, hogy amit valaki képvisel, azt mélyebben kell ismernie. A változásom, fejlődésem túlmutat a lineáris bővülésen: egyszerre mélyült szakmailag és szélesedett rendszerszinten, így komplexebb, stratégiaibb szemléletté formálódott.
• Mit adott neked ez a város, és te mit adtál neki?
Ez a város számomra a többrétű kiteljesedést adta. Azt, hogy a kultúrát sokkal szélesebb spektrumban láthatom és érzékelhetem, és hogy a tudásomat tovább tudom építeni úgy, hogy közben hiteles maradhatok a saját művészeti területemen. Én pedig elsősorban munkát, időt, figyelmet és jelenlétet adtam. Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptem ebbe a városba, fáradtságot nem kímélve nap mint nap igyekeztem a lehető legtöbbet beletenni abba, amit rám bíztak.
• Mi Barta Dóra küldetése?
Emelni és emelkedni, hogy mindaz, ami körülöttem formálódik, erősebben, tisztábban és magasabb minőségben élhessen tovább.
• Mi az a belső késztetés, amely újra meg újra ebbe az irányba visz?
Az innováció. Nagyon mélyen hozzátartozik ahhoz, hogyan viszonyulok a világhoz, legyen szó művészeti területről, szervezeti kérdésről vagy akár emberi viszonyokról. Valószínűleg azért is vagyok művész, mert bennem az innováció nem külön feladat, hanem belső működés. Mindig azt keresem, hogyan lehet a már meglévő elemeket új módon összekapcsolni, új kontextusba helyezni, és valami új értéket létrehozni, új utat megnyitni. Hamar észreveszem, mi az, amihez hozzá lehet nyúlni, mit lehet jobbá tenni. Ugyanez a mechanizmus működik bennem más területeken is. A balettintézet óta az él bennem, hogy minden nap egy új lehetőség arra, hogy jobbá váljunk. Ebből következik, hogy akkor érzem jól magam, ha esélyt látok arra, hogy valami javuljon, és én tehetek azért, hogy valóban jobb legyen. Ez a késztetés inspirál, ad energiát és visz előre.
• Milyen tervek és irányok foglalkoztatnak most leginkább a Kecskemét City Balett kapcsán?
A balett felnőtt szervezetté vált a színházi infrastruktúrán belül, ugyanakkor sok olyan szakmai továbblépési lehetőséget látok, amelyek nagyobb szárnybontást adhatnak ennek a területnek. El tudom képzelni, hogy a Kecskemét City Balett nemzetközi turnékon keresztül hamarosan egy nagyon magas szintű szakmai kapcsolatrendszer részévé válik, és az eszköztárán keresztül Kecskemét széles körű ismertségét bővítve és pozitív imidzsét erősítve komoly kiugrási lehetőséget teremt a városnak.
• Merre vinnéd tovább a Hírös Agórát?
A Hírös Agóra esetében azt a belső megújulást érzem a legfontosabbnak, amely az elmúlt években meghatározta az intézményt. Egy ötvenéves periódusról beszélünk, amelynek minden korszakában megvolt a maga jelentősége, sajátossága és eredménye. Minden kornak megvannak a maga kihívásai, a maga szembenézései. A Mesterséges Intelligencia megjelenése, a virtuális tér erősödése, a társadalmi viszonyok és a kultúrafogyasztási szokások átalakulása ma egy egészen új helyzetet teremtett. Ez a mostani gondolkodás és az, ahogyan a kecskeméti Agóra átalakult, képessé tette arra, hogy hosszú távon is felelősen, fenntarthatóan működjön, és valódi közművelődési központja legyen a városnak. Művelődési és kulturális szempontból is az a cél, hogy a Hírös Agóra továbbra is az egyik legrelevánsabb intézmény maradjon, és ha az épület nem is változik meg, a benne lévő szellemi tartalom képes legyen lépést tartani a korral. Úgy érzem, sikerült előre dolgoznunk, és innentől az a feladatunk, hogy mindezt közösen továbbvigyük éberséggel, kíváncsisággal és nyitottsággal, hogy a lehető legtöbb kecskeméti és a régióban élő ember számára valódi értéket tudjunk adni. Azt hiszem, most készen állunk erre.
Forrás: https://imagemagazin.hu/a-kultura-nem-mukodik-magatol-teremteni-es-eltetni-kell/
